Székely honfitársaim!
Nem rajtunk múlott.
Mi mindent megtettünk.
Évszázadokon keresztül védtük becsülettel a határokat, nem es foglalta el senki. Amíg magunkra nem maradtunk, s a Székely Hadosztályt is fel nem morzsolták − de az sem rajtunk múlott.
A politizálást másokra bíztuk. Bár ne tettük volna. Évszázadokon keresztül nyeletlenkedtek, elherdálták az országot, minket meg se kérdeztek, pedig akkor másképp lett volna. De hiába, katonanép vótunk, minket csak szöktettek, meg nem kérdeztek, pedig ejszen egy varangyosgölöncséri gyermek es okosabban vezette volna az országot, mint a sok mutuly.
Vártunk-vártunk, közben fáztunk, mert nekünk jutott a leghidegebb vidék, dógoztunk látástól vakulásig, mert ilyen vidéken a jégvirágon kívül alig terem meg valami. Közben évről évre csak fogyatkozunk, elég vót, ebből már legyen elég.
Mert hiába ülünk itt, üszküpülünk, hogy legyen valahogy, mert úgyis megesznek minket, mert senki minket nem szeret, csak mi magunkat. Ha itt maradunk, elfogyunk lassan, mint a gyertyaszál, elporlunk lassan, mint a szikla.
Végre egyszer vegyük kezünkbe mi a mi sorsunkat, végre egyszer legyen eszünk, met eddig nem vót, ezt nem kellett vóna hagyni, mi nem es hagytuk, de nem hagyták, hogy mi ne hagyjuk.
Mennyünk el innen!
Ez erőssen meredekül hangzik, de végre egyszer ne berzenkedjünk, de vitézkedjünk, ne mártírkodjunk, hallgassunk az eszünkre, mennyünk el. Tanuljunk a történelem keserves tapasztalataiból, és ezúttal másképp válasszunk hazát.
Válasszunk szigetet, hogy legyenek kikötőink, kereskedelmi flottánk és hadihajóink, legyen tengerpartunk, mert a Szent Anna tó partján már nem férünk el. S legfőképp azért legyen sziget, hogy ne tudjanak minket körbelakni.
Olyan helyet válasszunk, ahol meleg van, mert akárhogy bőcsködünk, azért jobb a jó meleg nyár, mint a hitvány tél a csíki vagy a gyergyói medencében. Azért legyen rajta hegy es, mert az kell, valahol a fenyőnek is kell nőnie meg a juhnak legelnie. De legyen síkság is, ahol rendes búzát tudunk termeszteni, meg napraforgót.